A táplálkozás, mint az egészséges életmód része!

 Végy egy meghatározhatatlan korú nőt. Nem tűnik idősnek, de a súlya miatt letagadhatna a fiatalságából, legalább 5 évet:( Továbbá, végy egy húsos péksütit, amolyan fornetti-féle, rácsos tetejű, húsos péksüti, amibe ha beleharapsz, ezerfelé roppan szét a morzsa. Finom ő, a maga módján; pillanatnyilag akár tápláló is lehet(ne), kétség kívül jól néz ki. De energiát nem ad, viszont egész jól lefárasztja a szervezetet a következő étkezésig. Na, most mindezt spékeld meg fél liter barna színű buborékos löttyel. Ez itt nem a reklám helye, ezért a nevét most nem írnám le, de gondolom, mindenki tudja, miről van szó. A leghatásosabb, ha mindezt harapásonként élvezed, vagyis minden falat péksütihez egy korty barna itókát veszel a szádba, s közben újságot olvasol! Az újság azért is jó, mert miközben olvasol, észrevétlenül fogy a harapnivaló, így akár kettő is lecsúszik egy étkezés alatt. Persze a barna itókából is spájzolj be, legalább kettőt. 1 liter folyadék a napi ajánlott mennyiségből lenyomva! Egyébként is a barna buborékos nedű „felturbóz”, s a „feleslegessé” vált kalciumot is könnyen kivonja a szervezetedből. Marad a pék sütiből előállított zsír, s az elgyengült csontok, s ennek érdekében még mozognod sem kellett. Csak induláskor bevágni a péksütit, hozzá a barna italt, mindezek alatt kiolvasni az újságot, s közben 3 órát utazni az IC-n!

2010.01.21. 23-as kocsi, 46 hely

Köszönet a Ghymes-nek!

Június 18ka van. Épp egy hónappal vagyunk a szülinapom előtt. Ma este megfogadtam, mostantól egy hónapon át, minden nap csinálok valami olyat, amit azelőtt még soha. Ma, például Ghymes koncerten voltam. A Ghymes Beregszászon zenélt, a zenekar felállása óta először, és egyben először jártak Kárpátalján. Az este varázslatos volt. A zenéjük… a zene egyszerűen csodás. Azon tűnődtem a koncert alatt, az ember egy életében vajon hányszor lehet szerelmes? És egy este alatt hányszor eshet szerelembe?

Amikor elkezdtek a fiúk zenélni, a barátnőmmel azonnal kiszúrtuk a szaxofonos srácot. A rövid hajút. Később kiderült ketten is szaxofonoznak. Ahogy szóltak a szaxofonok – szavakkal le sem lehet írni. Hallani kell! Mondanom sem kell, erre az estére beleszerettem a srácba, és a hangszerébe is! Majd valahonnan előkerült egy elektromos hegedű, és ahogy „siratta” a zenész, az valami félelmetes volt. Behunytam a szemem, hogy mélyen legbelül kerüljek, és belülről érezhessem a zenét. Egy olyan világba vezetett, ahol még nem jártam. Egy elhagyatott szigetet találtam, telis-tele kincsekkel, mik létezéséről eddig nem volt tudomásom. De a zenének hála, most már tudom a hozzájuk vezető utat. Visszamegyek tuti! Természetesen a hegedű hangjába is beleszerettem talán nem csak erre az egy estére… És mikor egyik dal közben a dobos hirtelen szólóba kezdett, és minden zenész félrevonult, hogy csak a dobpergésre figyeljen a közönség, abban a pillanatban beleszerettem a dobszólamba, s vele együtt a dobosba is:) Aki ilyen hihetetlen átéléssel szólaltat meg egy olyan hangszert, melynek hangja megremegteti minden testrészed, és minden porcikád legmélyébe hatol – az olyan varázslatos valami, amit érezni, érezni és ezerszer is érezni kell! S míg zenélt tovább a zenekar, rájöttem, hogy tulajdonképpen beleszerettem az egész zenei világukba, az összes hangszerbe, ami csak megszólalt, és minden hangba, amit hallottam, mert olyan világba kerültem általuk, amit rég vágytam, csak nem ismertem az odavezető utat. Ezt most megtaláltam. Köszönet érte a Ghymes zenekarnak!

Egy lány Kárpátaljáról,

2011. június 18