Magamról

Saját fotó
Úgy döntöttem, ha egyszer meghalok, csillag leszek, és fenn ragyogok az égbolton minden éjjel az elkövetkező néhány ezer évben... :D

2011. november 14., hétfő

Részlet a Vörös Selyemszalag c. írásomból:


 ...
Az étterem előtt elköszönünk, kérem, hagyjanak magamra, még egyszer átgondolhassam séta közben az este történteket. Tudom, hogy néhány utcával odébb testünk egymásba botlik, nem akarok szemtanúkat. Mindketten más irányba indulunk el, ezzel is legalizálva titkos légyottunkat. Jobbra fordulok az első utcánál, minél távolabb kívánok kerülni a tömeg, fürkésző szemei elől. Végig megyek a kis utcán, majd megint jobbra tartok, és haladok tovább egyre gyorsabb léptekkel. A távolban kirajzolódik egy árnyék. De micsoda árnyék az… Sietek tovább, egyenesen előre, egy vágy beteljesülésének pillanatába igyekszünk mindketten. Szorosan magához húz. Ebben az ölelésben minden megdermed, az egész világ egy percre mozdulatlanná válik, csak ajkaink mohó tánca ragadja magával teljes lényünket. Hajfürtjeim lágyan omlanak telhetetlen érintései közepette. Egyetlen vad csókjától mindenem megremeg.
...